testor, álszenv. 1. [testis]

1) (ritkán, költ. és újk.) tanusít, mint tanu vall, bizonyít.

2) valamit ünnepélyesen erősít, nyilatkoztat, se id pacis causa fecisse.

3) tanusít, megmutat, bebizonyít, mutat, bizonyságot tesz valamiről, vim divinam; (költ.) res t. impia proelia, curas alicuius, mores barbaros, elárul.

4) tanunak hí, bizonyságul hí, valakit v. valamit tanunak híva erősít, deos, aliquem; t. foedera rupta, -ra, -re hivatkozik.

5) k. utolsó akaratját nyilvánítja, hagyakozik, végrendeletet csinál, de re, valamiről végrendeletileg rendelkezik.