1. testis, is, hn, és nn.

tanu, bizonyság (törvényszék előtt v. átalán valaki a ki valamiről bizonyságot tesz v. tehet), rei alicuius v. de re aliqua, valamire; testis es, quam multa ei tribuerim, tudod, láttad; éppen így t. es, me in eo non perseverasse, bizonyságom lehetsz (tudod), hogy stb. Innen szemtanu, jelenlevő; (költ.) luna teste, a hold színe előtt.