testimonium, ii, kn. [testis]

1) bizonyság, tanuskodás bizonyítván (törvényszék előtt v. átalán szóval v. irásban adott): dicere (edere s több efféle t. contra (in) aliquem, valaki ellen tanuskodni; legere t., irásbeli bizonyítványt felolvasni.

2) bizonyság, tanuság, rei alicuius, valamiről; illud testimonio ejus rei est, bebizonyítja, bizonyságul szolgál reá; res est testimonio quod etc., bizonysága annak, hogy stb.