testificor, álszenv. 1. [testisfacio]

1) vallomásával v. nyilatkozatával bizonyít, valaminek tanuja, bizonysága (vagyok stb.), bizonyságot tesz, aliquid, te id fecisse.

2) átalán nyilvánít, megmutat, kinyilatkoztat, sententiam suam, amorem suum.

3) tanunak hí, valakit bizonyságul híva erősít, deos hominesque.