1. ater, tra, trum, mn. kf.

1) sötétszinü, setét, fénytelen fekete (v. ö. niger), carbo, nox; nubes, spelunca a., nemus a.; (költ.) a szélvész felháborította tengerről: lictores aa., a feketébe öltöztetett inasok a temetéseken. Innen fn. t. atra, orum, kn. a «fekete», alba et atra discernere non potuit, nem tudta meghülönböztetni a fejéret a feketétől; km. l. albus.

2) átv. ért. (többnyire költ.) jelenti a szerencsétlent, mostohát, vészhozót, sötét, szomoru, szerencsétlen s több efféle, mors, cura, serpens; névszerint mi a halálhoz v. a halottak országához tartozik: dies aa. (vészhozó, szerencsétlen) nevezték az oly napokat, melyeken az álladalmat valami szerencsétlenség érte; a. versus, dens, gonosz, haragos, dühös, mérges.

3) nagyon késő kori iróknál, homályos, bajosan érthető.