tessera, ae, nn.

1) négyszögű darab fa, kő v. ércz, befoglalni v. a ruha ékítésére való, küln. pedig padlatok kirakására való (mint mozaik).

2) koczka, melynek mind a hat oldala volt pontokkal jelölve: a játékban három ily tesseraval koczkáztak (vesd ö. talus).

3) jegy, ismertető jel átalán: küln. A) t. militaris, táblácska, a melyre a jelszó v. parancs fel volt irva, innen jelszó, tábori jel: it bello t. signum; omnibus dare t. B) t. frumentaria v. frumenti, gabonajegy, bárcza, a melyre birtokosa közgabonakiosztásnál egy részlet gabonát (v. arra való pénzt) kapott. C) t. hospitalis, jegy, a melyről vendégbarátok egymásra ismertek, rendesen egy táblácska v. egy darabka fa, melyből mindegyiknél fele volt; confringere t. (Pl.) megszüntetni a vendégbarátságot.