teruncius, ii, hn. [teruncia]

egy as v. átalán más tizenkét részre osztott egésznek három tizenkettedrésze, egy negyed; küln. mint apró pénz, a libella negyed-, tehát a sestertius negyvenedrésze, tehát a sestertiust négy asba számítva, egy as tizedrésze, ezért közmondásilag valami igen csekély dolgot jelöl («fillér», «batka»): ne t. quidem, legkesebbet se, teruncii aliquem facere, semmit se gondolni valakivel.