terrenus, mn. [terra]

1) földből való, föld-, collis, genus, corpora nostra, campus, magasan földdel födött. Innen fn. num, i, kn. föld, szántóföld, herbidum.

2) földhöz tartozó, a földön v. földben levő, földi, föld-: hiatus t., földhasadás, numina, alvilági, eques halandó, emberi.

3) szárazföldön élő, szárazföldi, bestiae.

4) fn. ||A) terreni, orum, hn. a föld lakói, földiek. B) terrena, orum, kn. a) (újk.) földi, világi dolgok; b) szárazföldi állatok.