terra, ae, nn.

1) föld, mint anyag és elem (vesd ö. tellus stb.): injicere alicui terram.

2) a föld, a föld szine: accidere ad t., tollere de t.; terrae procumbere (költ.), a földre esni; terrae filius, «földi lény», ember (valami ismeretlen személyről).

3) föld, szárazföld, ellentétben a tengerrel: terra, szárazon, terra marique (mari terraque, et mari et terra), szárazon és vizen. Innen átv. ért. esse in terra, szárazon, biztosságban lenni; terram videre a veszedelem és baj végét látni.

3) «föld», ország, tartomány: in hac t.; t. Gallia, Italia; omnes tt. Ide tartozik t. terrae, az országok, az egész föld, a világ: in terris, e világon, sub terris, az alvilágon; küln. orbis terrarum (ritkábban o. terrae), az egész föld, a föld kereksége.

4) (= tellus) a föld mint égi test: t. locata in media mundi sede.