terminatio, onis, nn. [termino]

1) határszabás, határ kijelölése; innen névk. «határ», határok közé foglalt terület, így t. is: proximae ultimis finibus terrae terminationes, területek; vox pervenit ad quartam terminationem, a hangok negyedik körébe, sorozatába.

2) átv. ért. A) meghatározás, rerum; t. aurium, a fül itélete. B) bevégzés, vég. Innen a) szónoklattanban: mondat bevégző tagja, zármondat = clausula; b) nyelvt. szóalak végzete.