tergum, i, kn.

1) hát (függőleges irányban, mint valamely teremtmény hátulsó része v. oldala, vesd ö. dorsum): a t., hátulról, post t., hátul, hát megett: vertere, dare tergum fut, hátrál «hátat fordít» (átv. ért. meggyőzik), ugyanazon értelemben (újk.) terga praebere (praestare) fugae; ellenben praebere tt. Phoebo; a napon fűtközni.

2) átv. ért. A) hát, hátulsó oldala valaminek, montis. B) felület, felszín, aquae. C) (= tergus) bőr: t. taurinum, ökörbőr. Innen bőrből csinált tárgy, pl. paizs, tömlő, dob, cestus. D) (költ.) névk. test, centum tt. suum.