tenuo, 1. [tenuis] (költ. )

1) vékonyít, vékonnyá tesz: usus t. vomerem; t. flumina per rivos, kisebbé tesz, több patakra vevén vizét; t. vires alicuius, gyengít; t. se in undas, hig vizzé olvad.

2) átv. ért. kisebbít, csekélyebbé tesz, leszállít, iram, grandia facta; t. carmen, finom, gyengéd kellemmel sző.

3) küln. (költ.) a) elsoványít, armenta macie, corpus tenuatum; b) szűkít, vocis via est tenuata.