tenebrae, arum, nn. t.

1) sötétség, homály (vesd ö. a hatósb caligo) densae; tenebris v. per tt., sötétben. Innen A) éj, tenebris (ellentét: luce, nappal). B) (költ.) halál, ad extremas tt. C) sötét és homályos hely, «lebuj», «lyuk», «rejtek»: ex tt. lustrorum ac stuprorum; elausi in tt. börtönben; az alvilágot is jelöli. D) (költ.) vakság. E) ájulás, öntudatlanság: tt. oboriuntur mihi, elvesz a szemem világa, sötét lesz előttem.

2) átv. ért. A) hir, állás v. születés stb. homályossága, ismeretlenség, rejtettség, alacsonyság s több efféle: familiam e tt. in lucem revocare, sülyedtségéből ismét dicsőségre és tekintélyre vinni. B) homályosság, érthetetlenség, kivihetetlenség: offundere (obducere) tenebras rei alicui, homályossá, érthetetlenné tenni valamit; mihi tenebrae sunt, ez előttem talány, nem tudok belőle okulni. C) borus és szerencsétlen állapot, reipublicae; in tt., a zavarban, tt. superioris anni, vitae, ború. D) (Pl.) ámítás, füst, quas tu mihi tt. cudis?