tendicula, ae, nn. [tendo]

1) (újk.) sajátl. a ványolónak egy nyujtó v. kifeszítő készüléke, tán egy kifeszített kötél, a melyre a szárítandó holmit kiterítették.

2) kelepcze, hurok, madarat fogni: átv. ért. t. literarum szőrszálhasogató és a betűhöz ragaszkodó magyarázatja a törvénynek.