tenax, acis, mn. kf. és ff. [teneo]

1) erősen tartó v. tartani tudó, hedera, forceps. Innen magában erősen összetartó, szíjas, szilárd, erős, kemény s több efféle, cera, sabulum; passus t., szilárd; navis tenacior pondere, szilárdan álló, nem ingó. Innen néha visszatartó, akadályozó, loca tenacia gravi caeno, a hol a ragadós sár miatt alig lehet haladni.

2) átv. ért. A) dicsérőleg valamihez ragaszkodó, kitartó, szilárd, propositi, szándékában; memoria t., hű; t. justitiae, az igazságtól el nem térő. B) feddőleg, nyakas, makranczos, equus, morbus. C) a pénzt erősen tartó, fukar, zsugori: parcus ac t.; t. quaesiti, a keresményével; regnum, umbrae tt., az alvilág (a mely nem bocsát ki senkit).