templum, i, kn.

1) az augurok tanában: A) magas és augurtól felszentelt hely, melyet (gondolatjában) bizonyos határok közt kinézett, hogy abban auspiciumokat szemlélgessen, Aventinum montem templum capere ad inaugurandum, az A. hegyet választani annak a helynek, a honnan auspiciumot akar szemlélgetni. B) szabad tér az égen, melyet az augur pálczájával kijelölt, és a melyen meg kellett hogy jelenjenek azok a jelek, a melyekből jósolni akart.

2) átalán A) auspiciummal felszentelt minden hely, tér vagy épület; így gyakran a tanácsház vagy más középület, a melyben a Senatus összegyült; a szószék (rostra) előtt levő hely és maga a szószék; a tisztviselők magas ülései. B) valamely istenségnek (vagy több istenségnek) szentelt épület, templom (vesd ö. fanum, delubrum, aedes). C) (költ.) átalán szabad, nyilt tér, azonban rendesen a fenség és nagyszerűség fogalmával: tt. mundi, tt. coelestia; tt. Neptunia, a tenger, Orci, az alvilág; tt. mentis, belső, tt. linguae (Lucr.) nyeldeklő. D) messze kilátást nyujtó magaslat, tt. Parnassi. E) halottnak szentelt épület, kápolna, és így ft. kripta, sirbolt, siremlék.