tempestivus, mn. (újk. ) kf. [tempestas]

kedvező v. helyes időpontban beálló v. történő, idején való, korszerű, átalán illő, illendő, alkalmas, kedvező s több efféle: ventus, imber, oratio; ludus t. pueris; mare t. est ad navigandum, éppen most ideje a hajózásnak; multa mihi tempestiva fuere ad moriendum, sokszor lett volna már ideje, hogy meghaljak; (költ.) tempestivo, illő időben. Innen A) helyes időre eső, érett, fructus tt. capere, a maga idején. B) személyről, valamire megért: virgo t. (viro), férjhez adható, még t. sequi virum, hogy férjhez mehessen, tempestivus coelo, megérett a mennynek, érdemes, hogy az istenek közé jusson. C) kora, convivium, a rendes idő előtt kezdődő.