temperans, tis, mn. kf. és ff. [sajátlag r. tempero]

mérsékelt, mértékletes, önmegtartóztató, szenvedélyeiben és vágyaiban helyes mértéket tartó, homo; temperantior a cupiditate imperii (újk.) magát megtartóztató; (színk. és újk.) saj. esettel, t. potestatis, mérsékelten élő (-val, -vel), famae, kimélő.