temerarius, mn. [temere]

1) (ősk.) történetes, esetleges, véletlenségtől függő, bizonytalan, quaestus; hau temerarium est, ez nem véletlenül történt, «van oka-foka».

2) meggondolatlan, vigyázatlan, és elvont fogalmakról, meg nem gondolt, homo, consilium, factum; ezért még könnyelmű és ennek következtében: vakmerő, merész; így fn. temerarius, ii, hn. «vakmerő».