1. taurus, i, hn. [= tauros]
1) bika, ökör. Innen A) a bika csillagképe az állatkörben. B) egy fagyökér (Quint. inst. 8, 2, 13). C) egy madár, a mely a bika bömbölését utánozza, tán nádi bika. D) egy bogárfaj. E) az alfel és nemzőrész közé eső testrész, gát v. középhús. F) névk. marhabőr.
2) római melléknév.