talus, i, hn.
1) boka; pulcher a vertice ad tt., «tetőtől talpig»; közm. recto t. stare, egyenesen, szilárdul.
2) koczka (a melyet eredetileg némely állatok hátulsó lábából vett bokacsontból készítettek). A t. négy oldalra eshetett csak, mivel két oldala gömbölyü és jegytelen volt. Rendesen 4 talussal koczkáztak: a legszerencsésebb dobás (Veneris) volt, ha mindegyik koczkán más szám került felül, a legszerencsétlenebb (canis), ha mind a négyen ugyanazon szám esett felül (vesd ö. tessera).