tabum, i, kn. [tabeo]

saj. és tul. esete nem fordulnak elő:

1) rothadó nedvesség, aludt vér, genny; saxa spargere tabo (hajótörést szenvedettről), fluere sanie taboque.

2) átv. ért. ragályos és sorvasztó nyavalya, kórság, ragály: pabula tabo inficere.