sustentatio, onis, nn. [sustento]
||1) támasztás, casae,
2) átv. ért. ||a) fentartás, eltartás, «tartás», mulieris. ||b) megtartóztatás, sui. c) (ritkán) tartóztatás, haladék, res habet s., elhalasztható. Küln. mint szónoki alakzat: a hallgató figyelmének megfeszítése.