su(b)spiro, 1. k.

mély lélekzetet vesz; nagyot lélekzel, nyög, sohajt (a szorult szív önkénytelen kitörése következtében, vesd ö. gemo): s. ab imis pectoribus, occulte. Innen (költ.) a) s. aliquid factum, azon sohajt, hogy stb., ne, féltiben, hogy. b) s. in aliqua, szerelmes valakibe, «sohajt utána», eped. c) tárgyesettel valami után sohajt, sovárog, vágyik, matrem, alios amores. d) curae suspirantes, sohajra fakasztó gondok, aggodalmak. Innen cs. a) kilehell, kigőzölögtet, nebulas. b) = spiro, Bacchum, fújja.