suspensio, onis, nn. [suspendo]

1) épít. boltív, boltozat.

||2) félbeszakasztás, megállapodás, sine media spiritus suspensione pronuntiare, egy szuszra; innen egy hang v. betü elnyelése, elharapása, m. literae.

||3) gyógyt. felhúzódás, fennakadás, palpebrarum.