suscito, 1.

1) (költ.) fölfelé mozgat, felhajt; s. humum (szántással), aura s. lintea, dagaszt; s. cinerem, ignem, felfú. Innen A) felépít, emel, delubra deorum. B) felrezzent, elűz, vulturium a capite. C) előhoz, felhoz, sententias.

2) átv. ért. nyugvót vagy alvót felkölt, felébreszt, s. aliquem e somno; s. aegrotum, ismét lábra teszi, mortuos, feltámaszt. Innen felindít, mozgat támaszt, izgat, okoz stb.: s. clamores, bellum civile, odium, caedem; s. viros in arma (költ.), s. aliquem testem, előhí (felállít): palatum, ingerel.