suppuro, 1. [subpus]
1) k. megkél, kél, gennyed; átv. ért. kárt tesz, káros tulajdonságokat mutat.
2) cs. megkelt: így csak r. suppuratus, mint mn. megkelt, kelevényes, átv. ért. s. tristitia, tovább harapódzó mint a gennyedő kelevény.
||3) fekély módjára keletkezik, malum.