supplicium, ii, kn. [supplex]

sajátlag imára v. büntetésre való letérdelés,

1) A) alázatos könyörgés istenhez, imádkozás, imádság mint az isteni tisztelet egy része ezért (ősk.) néha istentiszteleti cselekvény átalán (áldozás és több efféle): ss deorum, placare deos suppliciis. B) (Sall.) alázatos kérés, könyörgés átalán.

2) büntetés, küln. halálbüntetés: sumere (capere, exigere stb.) s. de aliquo, afficere aliquem supplicio, halállal büntetni, dare alicui supplicium, valakitől büntetést szenvedni. Innen A) kínzás, kín, cruciatus et s. B) kínzás okozta fájdalom, seb, nyomorékság.