[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

supinus, mn. kf. [subuptios]

1) hátrahajolt, hanyatt fekvő, hanyatt, cubare s.; s. caput, cervix; stertit s., hanyatt fekve. Innen A) átv. ért. (újk.) hanyag, lomha, otiosus ac s. B) (költ. és újk.) fölfelé fordított, fölfelé menő; manus supinas (fölfelé fordított tenyérrel) ad coelum tendere (imádkozóról); cornua ss.; jactus s.

2) helyiségekről, A) (költ. és újk.) kiterjedt, lapályos, sík, vallis, mare. B) emelkedő, rézsutosan fölfelé menő, collis, Tibur.

3) (költ.) felfutó, fölemelkedő, fölfelé menő, unda, cursus fluminum (lehetetlenség jelölésére).

||4) fn. supinum (érts: verbum) mint nyelvt. msz. a) hanyattszó. b) állapotjelző.