super(us) (hn. e. alanyesete nem biztos, e. átalán ritkán fordul elő), mn. [super]

I. af. felül levő, felső: limen s., szemöldökfa, mare s., az adriai tenger; dii ss. v. csak superi a) az istenek (ellentét az emberek); b) mennyei istenek (ellentét az alvilági istenek); c) a még elő emberek (ellentét a megholtak); így átalán s. minden a mi a földhöz vagy éghez tartozik, felvilági, superis ab oris, a felvilágról, superas ad auras, a felvilágra. Innen a) fn. de (ex) supero, felülről. b) ih. supera, supra, l. ezt. g) supera, orum, kn. a magas, fenső helyek, küln. supera alta, az ég magaslata, supera convexa, égboltozat.

II. kf. superior, us,

1) térben, felebb levő, felsőbb: s. pars collis; s. domus, a ház felsőbb része, locus s. v. gyakrabban t. loca ss., felsőbb helyek, felsőbb álláspont, magaslat, küln. dicere s több efféle e loco s., szószékről, emelvényről.

2) időben, előbbi, korábbi, múlt, az előtt való, még idősb: s. nox, annus; s. crudelitas, vita; s. Dionysius, omnes aetatis ss., idősebbek. Küln. irodalmi művekben: fennebbi, exemplum.

3) valami tekintetben felebb álló, előbbvaló, jelesebb; bello ss. esse coeperunt, felül kezdtek kerekedni, is populus s. factus est, a felsőbbséget elnyerte, győzött; discessit s., mint győztes; facilitate s. fuit, leereszkedésre nézve felülmult (valaki mást); quanto ss. sumus, mennél előkelőbbek vagyunk. Innen fn. a) superiora muri, a fal felső része. b) superiores, um, hn. a) elődök. b) főranguak.

III. ff. A) supremus,

1) (ritkán) térben, legfelsőbb, legmagasabb, s. mons, legfelsőbb része, teteje. Innen átv. ért. a) legfensőbb, Jupiter. b) legszélsőbb, végsőbb, legfelsőbb (fokot értve), s. macies, s. supplicium, halálbüntetés.

2) időben, legvégső, utolsó: (költ.) s. manum imponere operi, utoljára rátenni kezét, végkép elkészíteni; küln. s. dies, az élet utolsó napja (obire diem s., meghalni), ellenben suprema nocte, az éj vége felé: (költ.) s. sole, naplemenetkor; (költ.) ss. ignes máglya, ss. tori, gyászravatal; s. honor, utolsó tisztelet, eltemetés. Innen a) fn. (újk.) suprema, orum, kn. t. a) az élet végperczei, circa ss. Neronis. b) hagyakozás, végrendelet, in ss. Augusti. g) az utolsó tisztelet, temetés. b) ih. supremo és supremum, (költ. és újk.) utolszor, utolsó izben, utoljára. B) summus,

1) térben, legfelsőbb, legmagasabb, locus: s. urbs, a város legmagasabban fekvő része, s. aqua, a víz színe. Innen a) fn. summum, valaminek legfelseje, teteje, a s., felül, felülről, éppen így in summo, felül, tetején. b) (újk.) summa riguerunt, a végtagok, ss. digiti, ujjbegy v. ujjhegy.

2) időben, legutolsó, legvégső, venit s. dies; s. manum imponere rei. Innen ih. summo, a végén, végre (ellentét initio).

3) fokra, rangra vagy átalán valamely tulajdonságra nézve, legfelsőbb, legnagyobb, legjelesebb vagy igen nagy, jeles, fontos s több efféle; s. bonum, s. jus; s. periculum, cruciatus; s. paupertas, véginség; vir s. kitünő, jeles v. igen előkelő férfi; s. voluntate ejus, egész akaratjával; omnia summa facere, minden lehetőt elkövetni; summa omnia sunt in eo, minden tulajdonságok a legfensőbb fokon vannak meg benne. Küln. a) s. res, az egész v. a fődolog; s. controversia, a főkérdés, a vita legnevezetesebb pontja; dimicare de rebus ss., döntő harczot harczolni; s. respublica, az egész állam java, a legfontosabb államügyek. b) summo reipublicae tempore, az állam igen kényes, veszélyes körülményei közt. c) (színk.) amicus meus s., legjobb barátom. d) vir summo loco natus, igen előkelő v. magas származásu. e) ih. summum v. ad summum, legfölebb.