astipulator, oris, hn. [astipulor]

1) msz. szerződésen jelenlevő tanu, a kit valamely szerződés alkalmával az a fél hivott meg, a kinek valamit igértek, hogy abban az esetben, ha az igérő fél meg nem tartaná fogadását, törvényes bizonysága legyen neki magának vagy örököseinek.

2) átv. ért. megegyező, általában a ki valaki véleményében osztozik, a. Stoicorum.