superficies, ei, nn. [superfacies]

1) (újk.) szín, felület v. felső rész, aquae, arboris.

2) épület, ellentét a föld és az alap. Innen küln. a jogászoknál oly ingatlan, a melynek más a tulajdonosa, mint annak a területnek, a melyen áll, (a melyért tehát a földbirtokosnak telekbért fizetnek) és a melynek tulajdonjoga, noha átruházható és örökölhető, a telekbér fizetéséhez van kötve: örökös bérletben birt épület v. ház.

3) épület fedele v. fedő anyaga.