supercilium, ii, kn. [super]

1) szemöldök (úgy e. mint t.); közm. s. salit, löktet a szemöldököm azaz (a rómaiak babonája szerint) valami jót sejtek, jóról van előérzetem.

2) valaminek kiálló csúcsa, párkány, tumuli.

3) átv. ért. komorság, komor v. szigoru komolyság. Innen

4) gőg, büszkeség, maga nagyzolás, elbizakodás es több efféle.

5) átv. ért. a) kiszökellő magaslat, ormó, clivosi tramitis; infimo stans supercilio, a magaslat aljában. b) folyó v. tenger magas partja. c) a máglya teteje. d) ajtónak v. ablaknak «szemöldöke».