superbus, mn. kf. és ff. [super]

büszke, dölyfös, gőgös, re aliqua, valamire; urálkodóról küln. zsarnok, önkényes, Tarquinius s. Innen A) itéletben szigoru, finnyás, válogató, judicium aurium, dens. B) (költ. és újk.) pompás, díszes, nagyszerü, kitünő, triumphus, domus, populus bello superbus. C) kérkedő, rátartó, büszkélkedő.