superbio, 4. [superbus]
k.
1) dölyföskedik, re aliqua, valamivel, adversus dominos; (újk.) így is: superbire miles, quod, elbizta magát, mivel; (költ.) spoliare superbit, csupa dölyfből nem szedi el fegyverét.
2) (költ.) díszlik, tündököl, aliqua re.