2. super,

I. ej.

1) tárgyesettel A) térben, -on, -en, felett, -ra, -re, felibe (úgy nyugvást mint mozgást jelentő igék mellett): a) sajátlag: s. aspidem sedere, ra, re; stans s. telum; concremare domos s. se ipsos; s. currum, szekeren: s. vallum praecipitare, a sánczon le, alii s. aliorum capita ruebant, egymás feje felett. b) fekvésről, felett, -on, -en felül: s. aliquem sedere; s. Numidiam Gaetuli erant; instruere aciem s. flumen. c) -on, -en tul: s. Sunium navigans. B) időről, (ritkán), -nál, -nél, alatt, «felett», s. vinum et epulas. C) hozzátételt v. szaporítást jelölve, -on, -en kivül, «felett»: s. ceteros honores; s. morbum: vulnus s. vulnus, seb sebre. D) elsőséget, felülmulást jelölve, előtt, felett, invidia facti erat s. gloriam ejus, nagyobb volt, többet tett; s. omnia, mindenek előtt.

2) hat. esettel A) térről (költ.) -on, -en, felett: s. foco, s. fronde, s. cervice. B) (költ.) időről, -nál, -nél, felett, alatt, s. nocte, éjjel, s. coena. C) felől -ról, -ről, iránt, valamit illetőleg: s. hac re scribam ad te, multa s. Priamum rogitans; nimis s. re, már igen is sokat beszéltem a dologról; s. tali causa missi; s. qua re venisset, a miért jött volt.

II. ih.

1) fenn, felül, felülről: haec s. prospectant e vallo.

2) (költ.) azonkivül, e felett, még a mellett, még ehhez, azonfelül: s. poenas poscunt; adde s., add még hozzá. Küln. s. quam quod, azonkivül még hogy.

3) hátra, fenn, felül: nihil mihi est s. (= superest); satis superque, többet mint eleget, igen is sokat.