2. suf(b)fundo, etc. 3.

1) valami alá tölt, önt, alája folyni hagy; többnyire szenv.: sanguis cordi suffusus, alatta folyó, aqua suffunditur per cuniculos, földalatti csatornákon foly keresztül; aqua suffusa, vizkórság; sanguis suffusus oculis, a szem ereibe ömlött; rubor mihi suffunditur, elpirulok, még (költ.) s. ruborem ore, elpirul (vesd ö. 2.). Innen A) átalán valahová önt, -hoz, -hez tölt, s. mare vinis, tengervizet a borba, merum in os. B) közm. s. aquam frigidam, «hideg vizzel leönt», azaz miután dicsért, magasztalt és hizelgett, egyszerre csak roszalni és gyalázni kezd.

2) alól valamivel leönt, megáztat, megtölt, eltakar, elföd: s. lumina rore, szeme megtelik könnyel, önállóan, oculi suffunduntur, meghomályosodik; oculi suffusi cruore, vérmes; lingua suffusa veneno; lacrimis oculos suffusa, könnyel telt szemű; könnyes szemű; facies suffusa rubore, piros, megpiruló; suffundi (ora) rubore, el- vagy megpirulni; aether suffusus calore; nebulae ss. coelum caligine, elfödik, elborítják; átv. ért. animus nulla malevolentia suffusus, a melyben semmi rosz akarat nincs, a mely nem ismer roszlelküséget.