suc(b)cingo, etc. 3.

1) (költ.) alólról fölfelé övez, feltűr, tunicas. Így küln. r. succinctus, A) feltürközött, felfosztolózott, Diana; pinus s. comas, kopasz törzsökü, csak a koronán leveles. B) valaminek neki türközött, -ra, -re kész.

2) (alól) körülövez; gyakran succinctus gladio; (költ.) Scylla feris atram sticcingitur alvum, undok ebekkel van övezve. Innen átalán valamivel körülvesz, felszerel, kiállít: s. se canibus; átv. ért. s. se terrore Carthago succincta portubus.