succedaneus v. succidaneus, mn. [succedo]

(ősk. és újk.) következő v. más helyébe lépő, helyettes; hostia, a melyet akkor öltek le, ha az első áldozat nem ütött ki jól tehát «pótáldozat»; néha utód; fn. succedaneus, i, hn. jogtud. idegen kötelezettség képviselője, átvállalója, vagy kötelességbeli utód, a ki t. i. másnak nem teljesített kötelességét átvállalni tartozik.