subnisus v. nixus, r.

e különben nem előforduló igének subnitor,

1) valamire támaszkodó, magát megvető, re aliqua, alis ss., csipőre támasztott kezeken nyugvó, azaz kiterjesztett könyökü karokkal; Petelia s. muro, falhoz támaszkodó. Innen mentum mitra subnixus, a süveget álla alatt megkötve.

2) átv. ért. valamire támaszkodó, -ban, -ben bizó, auxiliis, victoria; még önállóan animus s., elbizott, daczos.

||3) valaminek alávetett, servitute.