[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

subitus mn. [subeo 3, C.]

hirtelen, rögtönös, hamar és véletlen bekövetkezett (vesd ö. repentinus): s. bellum, tempestas, mors; s. miles (Tac.) = subitarius; praeda s., hirtelen nyert; oratio s., rögtönözött, a melyre az ember nem készült; consilium s., rögtön, hamarjában vett; még néha sürgős, sietős. Innen fn. subitum, i, kn. véletlenség, reménytelen eset, hirtelen élőállott körülmény; terreri subitis; s. est ei remigrare, hirtelen előadta magát valami, a miért stb.; ss. belli, rerum, véletlen esélyek.