suavium (v. savium), ii, kn. [suavis?]
(ősk.)
1) csókra kedvesen összehuzott száj, szájacska: valga ss., palam facere s. alicui.
2) csók (szerelmi, vesd ö. basium és osculum). Innen átv. ért. mint édesgető szó, meum s.!