stupor, oris, hn. [stupeo]

1) kábulás, érzéketlenség, érzék vagy tehetség megzsibbadása, tompaság: s. sensus; s. in corpore; s. linguae, nyelvbeli tehetetlenség.

2) bámulás, ámultság, s. incessit omnes.

3) ostobaság, oktalanság; névk. ostoba ember.