stupeo, ui, ― 2. k.

1) mozdulatlan és merev (vagyok stb.) megáll, eláll, fennakad: rota s., seditio s.; verba ss. palato.

2) szellemileg megmerevül, elkábul, megdöbben, «eláll szeme szája», elámúl, ijedtében, örömében, bámultában s több effélében magán kivül van, elbámúl: quum semisomnis stuperet; animus s.; s. exspectatione, feszült várakozásában minden egyébről megfelejtkezik. Cerberus s., mindenről megfelejtkezik. Küln. (költ.) nagyon, erősen bámul, csodál, s. aere, in imaginibus, pénzt, ősöket igen nagyra becsül; még s. donum, adományt bámulva néz, és stupendus, bámulatos, bámulásra méltó.