studiosus, mn. kf. és ff. [studium]

1) valaminek szorgalmasan utána járó, valamire buzgón törekvő, erősen azon levő, magát valamire adott: s. conviviorum, venandi, florum, kedvelő; s. discendi, tanulni vágyó. Küln. A) s. literarum, doctrinae, magát tudományoknak, tanulásra adott, tanulmányozó, tudós, és (újk.) ugyanazon jelentéssel csak magára s. (azonban mindenütt a hol magára áll, az összefüggésben fel lehet találni valami vonatkozást valami ilyen szóra mint literae s több efféle): s. cohors, juvenis, disputatio, otium. B) s. dicendi és (újk.) magára s. ékesszólással foglalkozó, arra törekvő, hogy ékesen szóljon.

2) valaki vagy valami iránt jó indulatú, hajlandó, -nak, -nek kedvező, -hoz, -hez jó, -val, -vel tartó, s. alicuius, illius victoriae, mellette buzgólkodó.