structura, ae, nn. [struo]

1) rendes egybefűződés, összekötés. Innen átv. ért. s. verborum, a szók helyes és szabályos megválasztása és összefüzése, a beszéd szerkezete.

2) A) elvontan, építésmód, építés, s. antiquae genus. B) összerüen, épület, falazat.