†stropha, ae, nn. [= strofh]

sajátlag fordulás; ezért: a) (újk.) testfordulat, elegantes strophae, választékos testmozdulat, kecses taglejtés; ||b) a lantos költészetben (küln. a szinpadi kardalokban) versszak, a melyet, a kar egyik fele elénekelt, és a melyre a másik fele egy hasonszerkezetü versszakkal (antistropha) felelt; c) átv. ért. csel, fogás.