strenuus, mn. (ősk. ) kf. és ff.

iparkodó, serény, jó kedvü a munkára, tevékeny, buzgó: s. homo, s. in re aliqua; s. inertia, serénykedő semmittevés. Küln. katonáról elszánt, vállalkozó, bátor, fortis et s., ellenben a katonai körön kivül ellentétben ezzel fortis (bátor, vitéz) határozott, a ki serényen jár czélja után; s. bello, militiae, háboruban.