sto, steti, statum, 1. k. [isthmi]

1) áll, függőleges irányban fennáll (ellent. ül, fekszik stb.): stant ambo non sedent, st. ad portam; duo signa ss.; ara s.; s. in primis, az elsők közt. Küln. A) navis, classis s. in alto, in portu, áll, «vesztegel». B) s. alicui ad cyathum, mint szolga szolgálatjára készen áll. C) kilőtt v. dobott fegyverről: megáll, talál, missum stetit in inguine ferrum; így oly tárgyról, a mely rendesen nem szokott fennállani: feláll, steterunt comae; és innen további átvitellel: meredez valamitől, tele van valamivel, cupressi s. rectis foliis, s. nive candidum Soracte. D) = prostare, kiáll, hogy magát áruba bocsássa. E) hsz. áll, bizonyos helyen fel van állítva, bizonyos állást foglal el (vesd ö. 2. A) F) s. ab aliquo v. a parte alicuius, harczban (sajátlag v. átv. ért. véve) valaki részén, pártján van, vele tart (l. ab 1. e. b.); éppen úgy s. adversus (költ még in) aliquem, valaki ellen van. G) szónokról (minthogy beszédet tartva állani szoktak) beszél: quum mihi stanti minaretur.

2) megáll, megállapodik: quid stas? mért nem haladsz? Innen küln. A) s. in acie s több efféle, helyt áll, nem fut. B) pugna s., foly a csata (állandóan). C) csendesen van, mare s. D) átv. ért. cura patris s. in filio, nem terjed egyébre, fián pontosul össze. E) átv. ért. oportet s. in eo quod judicatum est, meg kell állapodni mellette, érvényesnek kell tekinteni; s. in fide (még s. promissis), szavunak «áll», igéretét megtartja; s. suis judiciis; a maga meggyőződésén megnyugszik, -ben bizik; s. conditionibus, foedere, a feltételeket, szerződést teljesíti.

3) szilárdul áll, A) sententia s., szilárd elhatározásom, éppen így egysz. stat omnes renovare casus (szilárdul feltettem magamban); tempus non s., nincs megállítva, non s. quid faciamus, nem bizonyos. B) s. animo, jó kedvvel van. C) fennáll, fentartja magát, épségben marad; respublica s.; me stante, a mig én fentartom tekintélyemet és méltóságomat; qui ob aes alienum stare non poterant, nem tudták magokat fentartani; éppen így regnum, res Romana s. D) fabula s., fentartja magát, tetszik (ellentét cadere, megbukik, kifütyölik).

4) egysz. valakin áll, tőle függ, ő az oka: per me stat; non per me s. quominus (ne), hogy nem stb.

5) (eladásra ki van állítva) -ban, -ben áll, -ba, -be kerül, -ban, -ben van: res s. centum talentis; ea victoria Poenis multo sanguine stetit.