stirps (még stirpis és pes ), pis, nn.

1) élőfa alsó része, törzsök, derék a gyökerekkel együtt (mint a fa éltető és fentartó főrésze, vesd ö. truncus): arbores aluntur per ss. suas. Innen néha a) forgács, faszálka; b) gyökér, tő; c) hajtás, ág.

2) átalán fa, bokor, cserje, növény.

3) átv. ért. A) eredet, «gyökér», ok: s. aegritudinis, malorum, stultitiae. B) kezdet, eredet, származás: a s. familiae; és átv. ért. valaminek eredeti, ősi minősége, természete. C) emberről törzs, nemzetség, család, s. divina; ugy elődekről (s. antiqua, jam a s.) mint utódokról (Aeneas, Romanae stirpis origo). D) a stirpe = stirpitus. Jegyz. (költ.) néha előfordul e szó mint hn. is.